A STRÚMA MEGELŐZHETŐ.


A jódhiányos táplálkozás problémaköre szerteágazó és nagyon sokoldalú. A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az, vajon milyen táplálkozási stratégiákkal küzdhetünk e fontos elem hiánya ellen.

A jód - a többi főelemmel összehasonlítva - csak ritkán fordul elő. Miután a Föld számunkra alig elképzelhető lassúsággal, de mégis állandó változáson megy keresztül, az elemek egyike sem oszlik el egyenletesen a környezetünkben.

A jód eloszlása

A jód bolygónk folyékony magjából a magmával együtt a tengerekbe ömlik, s lávaként egyenetlenül oszlik el a Föld felszínén. A málló kőzetből is kiválik, és oldható só formájában a talajba szivárog. Minél sűrűbb/tömörebb a földfelszín, annál könynyebben köti meg az ily módon kioldódó sót, illetve az esővel a földre érkező jódrészecskéket. Ha a talaj laza, annál nagyobb mennyiségben jut ez az elem a talajvízbe, s áll ily módon a növényzet és az állatvilág rendelkezésére.

Akadály nélkül...

"Jódhiány" alatt a táplálékban jelen lévő jód azon mennyiségét értjük, amely nem akadályozza meg a strúma kialakulását.
Ehhez a folyamathoz társulnak egyéb olyan kozmológiai és éghajlati történések is, amelyek befolyásolják a jód eloszlását a földfelszínen. (Így például 4 jégkorszak felelős a felszín felbarázdálásáért, a morénák és a finomabb talaj kialakulásáért.) E folyamatok elsősorban az utolsó jégkorszakra voltak jellemzőek, amely úgy 20 000 évvel ezelőtt zajlott le. A jég körülbelül 1000 m magasan feküdt a földréteg felett, s a növekvő felmelegedéssel mozgásba kezdett. A jégréteg nyomása alatt elkezdett felolvadni a jég, s a vízzel egyetemben kimosta a szétmállott kőzetet. A völgyekben, amelyeken a gleccserek áthaladtak, a jód kimosásának folyamata hosszabban tartott és hatásosabb volt, mint a völgyet körülvevő magaslatokon.
Így lehetséges, hogy Svájcban a Berni-fennsíknak jódban gazdagabb a talaja, mint a körülzárt völgynek.
TUDTA? Mindehhez járul még az a tény, hogy a nagy jódraktárakból, a tengerből a jód elpárolog, az atmoszférában a nedvességben és a szilárd részecskékben kondenzálódik, és az esővel visszakerül a szárazföldre. Tehát a szél irányában, amely a felhőket a szárazföld fölé tereli, megnövekszik a talaj jódtartalma a kontinensen. Azoknak a tájaknak a talaja, ahol nem fúj sokat a szél, szegényebb jódban.

Jódkoncentráció a növényekben és állatokban (mg/100 g)

A szárazföldről:
Rozskenyér......................................8- ,5
Fehér kenyér....................................5,8
Zabpehely........................................4- ,0
Burgonya..........................................- 3,8
Rizs..............................................- .....2,2
Sertésmáj......................................1- 4,0
Folyóvíz..............................01-90 mg/l

A tengerből:
Foltos tőkehal.............................243,0
Közönséges tőkehal.................120,0
Vörös sügér................................124,5
Hering............................................- 66,5
Sima lepényhal............................28,1
Alga........................akár 2400 mg/g(!)
Tengervíz.................................50 mg/l



Jódhiány és a pajzsmirigy betegségei

Tudjuk, hogy a pajzsmirigy megduzzadása, a strúma vagy golyva, jód adagolásával csökkenthető. Ez megfordítva is igaz - ha a táplálékkal felvett jód nincs elegendő mennyiségben jelen, strúma kialakulásához vezet. A jódhiány nagyságrendje és a strúma fellépésének gyakorisága közötti összefüggés bizonyítható. Anélkül, hogy a jód előfordulási területeit meghatároznánk, a Föld jódhiányos területei statisztikailag feltérképezhetők lehetnének az ugyanezen területek lakossága körében százalékosan előforduló strúmamegbetegedések alapján.
Tudományos szempontból azonban biztosabb, ha a vizelettel kiválasztott jód mennyiségének meghatározásával állítunk fel összefüggést a jód mennyisége és a strúma kialakulásának gyakorisága között, hogy így bizonyítsuk, milyen mértékűnek kell lennie a jódhiánynak ahhoz, hogy strúma kialakulásához vezessen.

A jód mint a megelőzés eszköze

Általánosságban kijelenthető, hogy Európa országai jódhiányos területnek bizonyulnak. Az a tény is bizonyítható, hogy a táplálékkal felvett napi 150-250 mg jód megakadályozza a strúma kifejlődését.
Következtetésképpen a jódhiányos területeken terapeutikus meggondolásból pótolni kell a táplálékból hiányzó jód mennyiségét. Az adagolás mértékét az egyén fejlődési stádiumához és a különböző életkorhoz kell igazítani!

Napi jódszükséglet (mg)

A szárazföldről:
Csecsemők................................50-80
Gyerekek (1-9 év)..................100-140
Gyerekek (10-12 év).............140-180
Fiatalok (13-18 év)........................200
Felnőttek 50 éves korukig...........200
Felnőttek 50 év felett.....................180
Terhesek........................................23- 0
Szoptató anyukák..........................260



Biztos védelem

A legfontosabb kérdés, hogyan juttassuk be a jódot a szervezetbe. Miután az élelmiszerekben a jód koncentrációja igen különböző, alig lehetséges, hogy a táplálékkal elegendőt vegyünk magunkhoz belőle. Kivételt képezne, ha rendszeresen fogyasztanánk tengeri halat, ami azonban alig lehetséges, a tabletták és tinktúrák bevételét pedig valószínűleg nem tartanánk be.
Bebizonyosodott azonban, hogy az étkezési só jódozása - megfelelő napi fogyasztás esetén (6-8 g) és megfelelő mennyiségű jód hozzáadásával (20 mg/kg) - biztos védelmet nyújt a strúma kialakulásával szemben.
JÓ TUDNI! Vajon van-e mellékhatása, esetleg veszélye a napi 200 mg jód bevitelének? Nincs! A terápiás céllal, nagy dózisban bevitt jód adagolását orvosilag indikálni és ellenőrizni kell. A napi 200 mg bevitele viszont minden pánikkeltéssel szemben bátran megtehető.

Jódozott sót az asztalra!

Nem tudjuk teljes biztonsággal, mely táplálkozás a legegészségesebb, de azt tudjuk - sokszor azt is csak részben -, mi az, ami kárunkra van és mi hiányzik. A hiányzó dolgokat, így például a jódot is, gyakran pótolnunk kell, ha egészséges pajzsmirigyet szeretnénk. Ennek praktikus okokból a legjobb módja, ha jódozott sót fogyasztunk. A jód táplálékon keresztüli pótlása tudományosan igazolt, preventív hatású és rendkívül nagy jelentőségű.