A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, szabályozása mögött pedig bonyolult agyi mechanizmusok állnak. Egyre több vizsgálat eredménye utal arra, hogy a nevetés - szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásai következtében - fontos szereppel bír általános egészségi állapotunk és közérzetünk megőrzésében is. Valóban fogyhatunk azzal, ha vidámak vagyunk és sokat nevetünk? Erősebb lehet a védekezőképessége a kórokozókkal szemben annak, aki általában jókedvű? Mi az oka annak, hogy a rendszeres kacagás jót tesz az ereink állapotának?

Feszültségoldás nevetéssel
A nevetés legfőbb szerepe, egyben egészségünkre gyakorolt legjelentősebb jótékony hatása a feszültség- és stresszoldás. A kutatók szerint lehetséges, hogy a vidámság egyfajta pajzs a külvilág felé: "boldog állapotban" az agy másképp reagál a különböző ingerekre, és ezáltal a mindennapi élet apróbb kellemetlenségeinek és terheinek jelentőségét is kisebbíti. Így az emiatt kiváltott élettani reakciók sem válnak olyan súlyossá. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a nevetés hatására fájdalomcsillapító hatást és örömérzetet okozó hormonok, úgynevezett endorfinok szabadulnak fel jelentősebb mennyiségben az agyban.

Aktív izommozgás
A nevetés során ráadásul testünk és arcunk számos izma megfeszül, pulzusunk és vérnyomásunk jelentősen megemelkedik. Emellett légzésünk is gyorsabbá válik, így szöveteink oxigén-, és tápanyagellátása is fokozódik. Egy amerikai vizsgálat szerint az evezőgépen végzett 10 perces edzés hatására elért szívritmusgyorsulás mindössze 1 percnyi kiadós kacagással elérhető. Biokémiai vizsgálatok igazolják továbbá, hogy a humorra fogékonyabb emberek szervezete ellenállóbb a különféle kórokozókkal szemben. A tartós stressz esetén nagyobb mennyiségben termelődő, az immunrendszer működését gátló hormonok - kortizol, dopamin - fokozott lebontása és csökkent képződése révén ugyanis a sokat nevető emberek ellenállóbbak a vírusos és bakteriális fertőzésekre is.

Sok nevetéssel az érszűkület ellen
A sok nevetés ereink állapotára is jó hatással van. Ennek bizonyítására egy amerikai vizsgálat részeként két videoklipet, egy humorosat, illetve egy felkavaró hangulatút játszottak le 20 egészséges önként jelentkező számára. Mindkét produkció megtekintése után megvizsgálták a résztvevők ereinek működését, különös tekintettel az ereket bélelő hámszövet, az úgynevezett endotélium állapotának alakulására. A vizsgálat eredményei szerint 20 esetből 16-ban a nyugtalanító film megtekintése után jelentősen - átlagosan 35 százalékkal - csökkent a véráramlás ezekben a szövetekben. A mulatságos, nevettető klip végén azonban a 20 vizsgált személyből 19 esetében tapasztalták az érfalakban áramló vér mennyiségének számottevő - átlagosan mintegy 22%-os - növekedését. Az ereket bélelő hámszövet megfelelő állapota alapvető fontosságú az érszűkület kialakulásának megelőzése szempontjából. Az érfal egészségének megőrzése, a vér normális áramlásának fenntartása nagy jelentőséggel bír a szív-és keringési betegségek megelőzésében.

Egyénre szabott nevetés
Pozitron-emissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy agyunk homloklebenyének bal oldala elemzi a humoros történet vagy esemény szavait, nyelvi és képi szerkezetét, miközben a jobb oldali lebenyrész felméri a környezeti hatásokat, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg "átment az összes szűrőn" és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agynak a motoros mozgásokat irányító részében megtörténik a "kivtelezés".

Napi 15 perc vidámság, évi két kilogramm fogyás
Egy másik kutatási eredmény szerint napi 10-15 perc kacagás segítségével egy kis szelet csokinak megfelelő energiamennyiséget "dolgozhatunk le". A Vanderbilt Egyetem munkatársai baráti párokat kértek fel a vizsgálathoz, és kettesével egy olyan szobában ültették le őket, amely dekorációját tekintve egy olcsó szállodai szobára emlékeztetett. (A helyiség valójában metabolikus kamra volt, amely több fiziológiai mérés elvégzésére is alkalmas.) Az érintetteknek természetesen nem mondták meg, hogy mi a vizsgálat valódi célja - a kutatók nem akarták, hogy alanyaik erőltessék a nevetést, mert az meghamisította volna eredményeiket. Csak annyit közöltek a résztvevőkkel, hogy a különféle videobejátszások megtekintése közben jelentkező érzelmi reakciókat vizsgálják.
A metabolikus kamra a videobejátszások alatt mérte az alanyok által belélegzett oxigén és kilélegzett szén-dioxid mennyiségét - ebből lehet a legbiztosabban következtetni a felhasznált energia értékére. Ezenkívül vizsgálták az érintettek szívfrekvenciájának és vérnyomásának változását, valamint mikrofonnal fel is vették a nevetéseket. A résztvevőket felszólították, hogy ne beszéljenek, ne mozogjanak, csak dőljenek hátra kényelmesen, és nézzék a kisfilmeket. Először egy unalmas, angol tájképeket bemutató filmet vetítettek, ez alatt rögzítették a nyugalmi anyagcserére vonatkozó értékeket. Ezután öt - egyre viccesebb - 10 perc hosszúságú filmbejátszás következett, miközben szintén vizsgálták a fenti paramétereket. Kiderült, hogy nevetés közben az alanyok 20 százalékkal több kalóriát égettek el, mint az unalmas filmbejátszások közben. Összesítve a vizsgálat adatait elmondható, hogy napi 15 perc nevetés segítségével évente akár két kilogrammot is fogyhatunk.

Akik nem tudnak nevetni
A Parkinson-kórban szenvedők és a súlyos depressziósok mosolyogni is csupán ritkán és kényszeredetten képesek. Ezeknél a betegeknél az agyi ingerületek átadásában, a jelek továbbításában keletkezik zavar, ami lelassítja a betegek különféle életfunkcióit, így mozgásukat, gondolkodásukat is.
A kóros jókedv, a megállíthatatlan, ragályos nevetés is származhat azonban betegségből. Az 1960-as években a mai Tanzánia területén több százan - egy azóta sem azonosított fertőzés - következtében olyan agyhártyagyulladást kaptak, amelynek egyik kísérő jelensége - az agyban található nevetésközpont károsodása miatt - a megállíthatatlan nevetés volt. Sajnos ennél komolyabb tünetek is jelentkeztek, a betegeknek magas lázuk volt, rendezetlenné vált a mozgásuk, sokan megbénultak.

A nevetés a génekben van?
Egy japán vizsgálatsorozat szerint a nevetés és a féktelen jókedv kialakulását, tartósságát is befolyásolhatják génjeink. A kutatók ugyanis összesen 23 olyan gént találtak, amelyek aktivitását a jókedv fokozza, illetve amelyek a nevetés hatására aktiválódnak. Ezek közül 18 az immunrendszerre, a sejten belüli jelátviteli folyamatokra, illetve a sejt osztódási ciklusára hat, a maradék öt gén funkciója egyelőre nem ismert. A vizsgálat készítői szerint nem kizárt, hogy hamarosan orvos is elrendelheti szórakoztató műsorok nézését, hallgatását.

Agyunk is a nevetést részesíti előnyben
A nevetés pozitív hatásait bizonyítja az is, hogy agyunk is ezt a cselekvésformát részesíti előnyben, és inkább az ezzel összefüggő érzéseket tárolja a negatív élményekre adott válaszokkal szemben. Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, egy kísérlet résztvevőinek agyát mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) vizsgálták, miközben különböző zajokat játszottak le nekik. Ezek között volt nevetés, illetve egy tipikus vidám ünnepi összejövetel során rögzített hangok, valamint kellemetlen hangok is, mint például egy ember segélykiáltása vagy sírása. Minden zörej kiváltott valamilyen választ az agy azon területén, amely többek között az arcizmok mozgatásáért is felelős. A kutatók azt tapasztalták, hogy a nevetésre kétszer olyan erősen reagált az agy, mint a kellemetlen zörejekre. A kutatócsoport ebből azt a következtetést vonta le, hogy a pozitív érzelmek "fertőzőbbek", mint a negatívak. A vizsgálatból kiderült, hogy a nevetési mechanizmus az agyban szinte automatikusan működik, az pedig már régebb óta ismert, hogy az emberek hajlamosak utánozni egymást: akik már régebb óta közeli kapcsolatban vannak valakivel, hajlamosak öntudatlanul a másikhoz illeszteni gyakran használt gesztusaikat, de akár még a szóhasználatukat is.

A gyermeki mosoly az édesanyák doppingszere
Egy a napokban megjelent amerikai tanulmány szerint a csecsemők nevetése jótékony hatással van az édesanyákra azáltal, hogy a gyermeki mosoly látványára azok az agyterületek aktiválódnak fokozottan, amelyek a pozitív érzelmi reakciók kialakításában alapvető fontosságúak. Dr. Lane Strathearn és kollégái a vizsgálat során 28 édesanyának 5 és 10 hónapos csecsemők fényképeit mutatták meg. (A fényképek az édesanyák saját gyermekét is ábrázolhatták nevető, illetve szomorú vagy síró helyzetben). A vizsgálat közben funkcionális mágneses magrezonancia vizsgálatot (fMRI) végeztek az orvosok annak megállapítására, hogy a különböző képek látványának hatására az édesanyák mely agyterületei válnak aktívabbá. Az eredmények szerint amennyiben az édesanyák saját gyermekükről mosolygós vagy nevetést ábrázoló fényképet látnak, akkor azokon az agyterületeken nőtt meg a véráramlás, amelyek a dopamin nevű ingerületátvivő-anyag termelését végzik. Ennek a vegyületnek a nagyobb mennyiségű felszabadulása pedig pozitív érzelmi reakciót és fokozott örömérzetet vált ki. Ezzel szemben a szomorú kisbabák fényképeinek bemutatásának hatására nem tapasztalatak hasonló jellegű agyi aktivációt az orvosok.

Az evolúcióban is fontos szereppel bír a vidámság
Az ember evolúciójával foglalkozó kutatók szerint a nevetés nagyjából hatmillió évvel ezelőtt alakulhatott ki elődeinknél. Viszonylag rövid ideje kutatják a nevetés evolúcióban betöltött szerepét, pedig ha az emberek (illetve őseik) már ennyi ideje nevetnek, akkor csaknem biztosra vehető, hogy a nevetés valamilyen módon segíthette a túlélést is. A tudósok szerint az emberi "ha-ha" őse a főemlősök "lihegése", amelyet játék közben hallatnak, amikor egymást csiklandozzák vagy kergetőznek. A nevetés tehát sokkal ősibb és ösztönösebb reakció, mint korábban gondolták. Amikor a kutatók visszafejtették a nevetés evolúcióját, eljutottak az "őseredeti viccig": az első olyan akcióig, amelynek célja a nevetés fizikai érintkezés nélkül való kiváltása. Ez az ősvicc, amely a főemlősök körében született meg, a tettetett csiklandozás volt: olyasmi, amit olykor a szülők is játszanak gyermekeikkel.